Prológus



Hiány,fájdalom, kín és reménytelenség  érzett él bennem. A szüleim, a barátom és a legjobb barátnőm egy autóbalesetben hunyt el. Ezt aligha tudtam feldolgozni. A szüleim már 13 éve, de a barátom és a barátnőm csak 1 éve. Ők ketten nagyon sokat jelentettek nekem, mert mindig mellettem álltak. De volt egy lány aki elárult. Próbáltam megbocsájtani neki, de soha nem ment. Miatta volt keserves az iskolaim évem és ami  folytatódni fog. Nem szeretnék elfutni a múlt miatt. Erős szeretnék maradni a történtek miatt is. Minden erőmmel azon leszek, hogy tovább lépjek, ami nem megy olyan könnyen. A pszichológushoz is kellett járnom, mert a nagyszüleim nagyon aggódtak miattam.  Legfőképp azért, mert a szüleim is autóbalesetben hunytak el, de ez nagyiék elég későn közölték velem. Abban a hitben éltem 15 éves koromig, hogy anyáékat egyszer viszont láthatom, de ez már nem történhet meg. Már csak a nagyszüleim vannak mellettem. Ha valami történik velük biztos vagyok, hogy összeroppanok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése