6/23/2015

03. Titkok kibontakozásának kezdete

Elmúlt egy héten keresztül, mikor iskolába kellett menni akkor mindig én fuvaroztam őt. Ma is ugyan így volt. Közben elég unalmas napok voltak, de legalább volt már egy barátom.  Egy barát, aki igen  rossz tanuló is egyben. Én segítek neki iskola utána a háziba, ha nem ért valamit. Nagyon jó elfoglaltság nem igaz?
- Hé Wendy. Majd hazafele nem megyünk el fagyizni? - javasolta James, aki éppen a kocsiban ül mellettem és csinálja az elmaradott matekházit. Sajnálom rosszul fogalmaztam, inkább lemásolja rólam a matematikaházit.
- Okés. Írj gyorsabban, mert nem sokára a sulinál leszünk. - fordultam be az iskola utcájára
- Lassabban! Extra lassan menjünk! Még a felénél se járok! - szólt rám
-Rendben, rendben.  - rátapostam a fékre és olyan lassan mentünk, mint a gyalogosok. Talán lassabban is.
- Azért egy kicsit gyorsabban. - a szemem sarkából láttam, hogy elmosolyodik
- Csak, hogy tudd. Egy esszét is be kell adni.  - mosolyodtam el én is a bágyadt arcán
- Wendy...
- A táskámba van. - elkezdett turkálni a táskámat. Feltúrta az egészet!
- Nyomtattad? Akkor ez könnyű lesz. Menjünk gyorsan a suliba! Le kell ezt fénymásoltatnom.
Beletapostam a gázba és egy percbe se telt bele, hogy odaérjünk. Kerestem egy üres parkolóhelyet és leparkoltam.
- Sietek! - pattant ki a kocsiból és beszáguldott az iskolába. Én is lassan utána mentem. Már nem érdekelt ki bámul, mert lett egy barátom. Egy barát, de még mindig nem tudja helyettesíteni őket.
Elindultam a szekrényembe és betettem a cuccomat, de mikor bezártam a szekrényeknek volt támaszkodva Patrick. Elég idegesnek tűnt.
- Kinek mondtad el?! - nézett rám dühösen. Most meg miért dühös?
- Most miről beszélsz? -  összehúztam a szemöldökömet értetlenségemben.
- Arról a titokról! Megígértük egymásnak, hogy nem mondjuk el senkinek!
- Még mindig nem értem, hogy miről van szó. - ekkor a kezembe nyomta a telefonját. 
Egy üzenet volt. Valami számról, amit nem írt ki a telefonja. Ez állt benne:

 " Az édes csókotok Wendyvel nem lesz örökké titok!  ~T~ " 

- E-e-ez-ez. - a döbbenettől csak dadogni tudtam. Nem bírtam más hová nézni csak az üzenetet olvastam el újra és újra. 
- Kinek mondtad el? - vette ki a kezemből a telefonját
- Senkinek! Miért gondolod rólam?! Emlékszel , hogy mekkora bűntudatom volt azután! 
- Akkor mégis ki a franc volt?! Bassza meg! Ez soha nem derülhet ki! Meg kell találnom azt az embert, aki ezt küldte!
- Nem tudom ki volt! Először is tudjuk meg ki az a T! Ne itt beszéljük meg. Rendben?  - néztem rá ijedten. Igaz. Ez a titok soha nem derülhet ki!
- Bassza meg Wendy. - ütött bele az egyik szekrénybe dühétől. - Ha tudnám szerinted még itt lenék?!  Találkoznunk kell! Délután nálatok. Rendben? - szúrós szemekkel rám nézett 
- Miért van behorpadva a szekrényem? - jött siránkozva James és a szekrényét kezdte el simogatni. - Minden rendben lesz. Megígérem.  - néztünk értetlenül Jamesre. Biztos valamit szívott. Talán patront,ha lehet olyat egyáltalán. Nem értek az ilyesmikhez.
- Délután. - bökte ki Patrick és James felkapta a fejét. 
- Rendben. - ezzel el is ment onnan. Aggódom. Ez soha nem derülhet ki! SOHA! Borzalmas nap volt!  Nem volt édes csók. Sokkal inkább bűnös csók! Tele volt az a csók bűntudattal. 
- Mi lesz délután? - jött felém James, kíváncsiság sugárzott a tekintetéből.
- Semmi különös. - megfordultam és elindultam a teremhez. A gondolatok csak szálltak a gondolataimban. Még is honnan tudhat bárki erről? Senkinek nem kéne erről tudnia, mert csak ketten voltunk ott. Ezért senkinek se kéne erről tudnia. Véletlen baleset volt. Vagy megakarnak minket zsarolni? Talán csak ezt tippelték és most próbálnak minket zsarolni. Viszont akkor miért? Talán pénzt akarnak tőlünk kérni?  És feltételezzük azt, hogy megtudta. Akkor milyen szívtelen alak lehet az ilyen ?Az idegességtől a hasam is görcsbe rándult.  Nem akarom, hogy kitudódjon ez a dolog. Mit fognak rólam gondolni a többiek? Egy ribanc, aki megcsalta a pasiját?   
Próbáltam az órákon figyelni, de nem ment. Nem bírtam kiverni az fejemből, hogy más is tudja ezt a titkot. Fogalmam sincs, honnan tudja és ez nagyon frusztrált. Nem bírtam oda figyelni.  Alig vártam, hogy vége legyen az óráknak és hazamehessek. 
- Wendy. Valami gond van ? - súgta a fülembe James óra közepén. Kicsit megráztam a fejemet jelezve, hogy nincs semmi. Nem volt olyan feltűnő, mert csak egy picikét ráztam meg, hogy csak James vegye észre. - Rendben. - sóhajtva hagyta el a száját ez a szó. 
Nem szeretném, ha ezt megtudná!


***

Az óráknak vége lett és indultam ki az iskolából. Talán észrevette James, hogy hazudok neki, de nem hagyhatom, hogy megtudja. Úgy kell tennem, mintha minden rendbe lenne.  Úgy gondoltam, hogy kint megvárom őt, de nem így lett. Láttam, hogy Amber kocsijába száll be. Fogalmam sincs miért. Eddig nem beszéltek. Nagyon rosszul érintett engem ez. Én is beszálltam a kocsiba és haza vezettem.  Mikor megérkeztem láttam Jamesék háza előtt Amber autóját.  Viszont az autóban nem volt senki. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért hozta haza és miért van most náluk. Bementem a lakásunkba és nagyit láttam elsuhanni előttem miközben telefonált. 
- Igen. Nem fog tudni táncra járni. Ki szeretném irtatni. Köszönöm. 
Ki akar irtatni engem?  Miért? Idegesen utána mentem és ránéztem.  
- Nagyi mit csinálsz?! - néztem rá dühös szemekkel - Miért nem járhatok táncolni?! 
- Jövőhónapban kezdődik egy verseny.  Már beneveztelek.  Hívni fogom majd a csapatomat ide, hogy mérjenek le téged és majd hívom Chart is. 
- Charlie fog felkészíteni megint ? De ő Európában van nem? 
- Igen ott, de miattad vissza jön. - indult ki a konyhából, de vissza nézett rám, mintha lenne még mondandója - Holnap délután jön a csapatom és vacsorára meghívtam a Hayes családot. 
- A szomszéd Hayes? Miért? 
- Nem üdvözöltük őket helyesen. Ezért meghívtam őket. 
- Mikor jönnek? - sóhajtva mondom ki az utolsó szavaimat
- Pontosan hat órára itt lesznek.Viszont most el kell mennem. Majd jövünk pontosan 5:30-ra. - mondja boldogan nagyi 
Én egy szó nélkül felmentem a szobámba. A gondolataimat egy pontra helyeztem. Csak egyre, ami nem ment. Egyfolytában az jár a fejembe, hogy az az üzenet ki fog tudódni és mindenki megtudja. Főleg James.  Halottam, hogy csengetnek ezért lementem kinyitni az ajtót. Nem más volt, mint Patrick. 
- Ki van itthon? - feldúltan sétált be a házba 
- Senki.  - kiabáltam neki és bezártam az ajtót. Utána siettem és megtaláltam, hogy a kanapén ült. 
- Megtudtál valamit? - ültem le mellé
- Semmit. Nem tudom, hogy honnan kéne kiindulni. Csak te meg én tudtuk ezt. Ki más lehetett volna?
- Akkor mi legyen? Amikor kiderül letagadjuk? 
- Semmire se mennénk vele.  Reménykedjünk, hogy nem derül ki. Viszont...  - a konyhából csörömpölést halottam. Egymásra néztünk Patrickkal és halkan elindultunk a konyhába.  A legközelebbi dolgot elvette, ami egy tepsi volt. Patrick intett nekem, hogy a másik irányba menjek be. Átsettenkedtem a másik ajtóhoz és útközben elvettem egy seprűt. Még jó, hogy nem rakták vissza a helyére.  Bementem a konyhába és rám is ugrott az a valaki. Olyan szorosan megölelt, mintha fojtogatni szeretettet volna.
- Azt hittem valami történt veled. - távolodott el tőlem és felismertem. Ki más volt mint James. 
- Még is miért történt volna valami is? - néztem rá érdeklődve. Mi magyarázata van arra, hogy betört ide. 
- Kaptam egy sms-t, hogy bajban vagy.  Siettem, ahogy csak tudtam. Még Ambert is átrángattam.  Lépett be az ajtón Amber.  Nem néztem rá, csak halottam a lépteit. 
- Nem történt semmi velem. - mosolyogtam Jamesre. Boldog vagyok, hogy  aggódik miattam, de annak nem hogy ide hozta Ambert is. Visszamosolygott rám, majd észrevette Patrickot. 
- Ti? - mutogatott ránk - Mit csináltatok? - húzta fel az egyik szemöldökét a meglepettségtől. 
- Semmit. Most indultam. - néztem értetlenül Patrickra. Azt hittem megbeszéljük, hogy mit csináljunk. 
- Ki kísérlek.  - mondta határozottan 
- Nem kell. 
- De kell! - erőltette rá és elmentek engem otthagyva Amberrel. Semmi kedvem nem volt vele beszélni ezért elindultam a nagyszobába.
- Nem beszélhetnénk meg? Wendy, sose engedtek, hogy megmagyarázzam. Nem tudod az igazs... - nem engedtem, hogy befejezze, mert nem bírtam tovább hallgatni.
- Nem érdekelsz! Tudom az igazságot és legalább megtudtam, hogy ki is volt az  igaz barátnőm. 
- Nem, nem tudod! - kiáltott rám
- Kérlek - fordultam felé - menj ki a házamból amíg szépen mondom. - néztem a szemébe. Láttam, hogy egy könnycsepp legördül az arcán, de nem érdekelt. - Menj innen. - löktem oda neki érzések nélkül. Szipogott egyet majd elindult a bejárati ajtóhoz. Leültem a kanapéra és hallottam, hogy James és Amber  vesznek néhány szót, majd oda jön hozzám James.
- Lehet inkább nem kéne rákérdeznem, hogy mi történt előbb. -  tette a könyökét a térdére és úgy nézett rám. Szúrós szemekkel ránéztem. 
- Jobban teszed, ha nem kérdezel semmit.  Találkozunk vacsoránál. Szia. - felálltam és elindultam a szobámba. 


***


Hét órát ütött az óra és megszólalt a csengő jelezve, hogy itt vannak Hayesék. Lementem az étkezőbe és köszöntöttem őket udvariasan, majd helyett foglaltam James mellett. 
- És mit dolgozik Elizabeth? - kérdezte nagyi udvariasan. Na lám nagyim már kíváncsiskodik. Minek kezdi ezzel a beszélgetést? Valami mással nem tudta volna? Mondjuk: eddig hol éltetek?
- Egy boltot nyitok a belvárosban. - mosolygott és próbálkozott a csigával. Nagyi nem éppen olyan ember, aki másokra is figyel. Azt csinálja, amit ő szeret. 
- Milyen boltot? - csillant fel a szeme. 
- Cukrászdát. - letette a villát a sikertelen hadművelet miatt és az asztalan szétnézett. - És önök? - mosolygott és elvette a salátás tálat. Nagyim furcsa szemmel nézte a viselkedését  nagyapám pedig halkan nevetett. 
- Harry mérnök én pedig ruhákkal foglalkozom. Néha divatbemutatót tartok és kincsemet készítem fel a versenyekre. - nézett felém nagyi.
- Az kínos. - súgtam magam elé. Nem akartam, hogy hallják amit mondok, de James meghallotta. 
- Igen az. - mosolygott rám és a kezét a combomra rakta. Kicsit megugrottam a tettén és mások is észrevették. 
- Elnézést csak... csak csuklottam. - löktem le James kezét a combomról. 
- Értjük drágám. - mondta nagyapa. James elkezdett mellettem nevetni és haragos tekintettel néztem rá. 
- Ezt miért csináltad? - szűrtem a fogaim között. 
- Azt mondtad kínos. Most már feloldódtál kicsit. - vigyorgott rám. Egy kis sóhajjal rákönyököltem az asztalra, de bár ne tettem volna, mert nagyi szúrós tekintettel nézett rám. Megforgattam a szememet és hátradőltem a széken. Elkezdett rezegni a telefonom. Ránéztem és egy ismeretlen számtól kaptam egy üzenetet. Ugye nem ő az?! 

" Miért bánsz így az egyetlen olyan barátnőddel, aki soha nem hazudott? Jó tanács: hallgasd végig és bízz benne! ~T~ "

Ez meg mi akar lenni? Az egyetlen igaz barátnőm az Scarlett volt. Ő nem hazudott nekem soha! Amber átvert! Miért írja ezt nekem? Vagy netán igaz? A csókot is tudta. Én ezt nem bírom. 
- Elnézést, de nincs étvágyam és álmos is vagyok. Nem gond, ha elmegyek? - néztem Elizabethre és nagyiékre. 
- Engem nem zavar. - mondta és bekapott egy salátát a szájába. Felálltam és elindultam fel a szobámba. Nem értek semmit. Útközben néhány könnycsepp gördült le az arcomon. Befeküdtem az ágyba és az arcomat egy párnába temettem, hogy ne lássák a könnycseppjeimet. Nem sikerült, mert valaki utánam jött.
- Azt hittem csak kamuztál azzal, hogy álmos vagy. - ült le az ágyamra James - Wendy... Mikor írta neked ezt? - a telefonom! Miért nem hagytam a  kezembe?
- Ott az időpont... - mondtam mogorván 
- Kérlek ülj fel. - nem tettem meg, amit kért. Nem akartam hogy lássa a könnyes szemeimet.  - Wendy. -  a térdhajlatomtól kezdte felhúzni a kezét a combomon át a fenekemig. Hirtelen ülésbe helyezkedtem, mert kényelmetlenül érzetem magam. - Baszki Wendy! Te sírtál? Mi történt?
- Ez az egész T. Mi van, ha igaz? Ha Amber volt mindig őszinte velem? Nem értek semmit. - kezdtem el sírni. Nem bírtam tovább tartani.
- Ne, ne, ne, ne! Ne sírj! Erős vagy. Nem akarlak így látni! - húzott magához és erősen megölelt. 
- Nem vagyok erős. - elhúzódtam Jamestől. 
- De az vagy. - letörölte a könnycseppjeimet - Mindig is az leszel! De ígérd meg, hogy nem sírj és mosolyogni fogsz. 
- Miért foglalkozol velem ennyit? - néztem rá kérdően. 
Rá nézett a számra  majd vissza a szemembe.  Közelebb hajolt hozzám a szánk szinte összeért. 
- Kedvellek. 
Mihelyst kimondta a szánk összetapadt. Nem bírtam magam tartani ezért belementem a csókba. 

Elképesztően sajnálom, hogy idáig szüneteltettem!!! Suli volt és volt bennem az a gondolat is, hogy be kéne zárnom.  De folytatom! Nyár van és nagyon sok szabadidőm is úgyhogy hozom majd az új részeket is. Remélem tetszik és megbocsátsátok ezt nekem.
Kellemes nyarat kívánok az olvasóknak! Szerezzetek új élményt és legyen jó a nyaratok! <3 puszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése